A legnagyobb fiú nagyon erős és bátor volt, apja tudta, hogy katona lesz belőle, aki védi a királyt és országát. A gyereknek is tetszett ez az elképzelés, és sokat tett azért, hogy meg is valósuljon. Felnéztek hőstettei miatt rá az emberek, és családja is büszke volt rá, hogy egy kis faluból indult és az országban mindenhol ismerték nevét. Családot is alapított, akikkel boldogan él még ma is talán.

A második fiú éles eszű és határozott jellemű volt, már kis korában nagyon jól tudott érvelni. Apja látta, hogy ügyvéd lesz belőle, és ez a fiúnak is tetszett. Minden iskolát kijárt és fiatal korában elismerték az egész országban éles esze miatt. Nagyon büszke volt rá családja, hogy ilyen sokra vitte. Feleségével és gyerekeivel még ma is boldogan él talán.

A harmadik fiú jószívű volt és nagyon okos. Egyértelmű volt, hogy pap lesz belőle, és sokat tanult örömmel, míg egyszer csak az ország legnagyobb templomában lett egyházfő, aki sok emberen segített. Ő is családot alapított, és ma is boldogan él feleségével és három gyerekével.

A negyedik, a legkisebb gyerekkel viszont nem tudott mit kezdeni az ember. Feleségével sokat figyelték, hogy mi is az, amihez ért, de csak annyit láttak, hogy a gyerek mindig csak álmodozik, és nincsen semmilyen különösebb képessége.

Elérkezett az idő, és az ember a feleségével megöregedett. Boldogok és büszkék voltak, hogy a három gyerek ilyen sokra vitte, de szomorúak voltak a legkisebb fiúk miatt, aki már majdnem felnőtt volt, de még mindig nem döntötte el, hogy milyen pályát választ magának, mert nem is érdekelte semmi, csak álmodozott.

A fiú is szomorú lett, hogy a szüleinek fájdalmat okozott. Búsan sétált a falu körül és gondolkozott, hogy mit tehetne.

Ekkor elhatározta, hogy a legnagyobb testvére után katonai pályára megy, mert végül is ő sem túl gyenge. Kipróbálta magát katonaként, de azt ajánlották neki, hogy próbálkozzon inkább mással, mert nem tudott szót érteni a többi katonával a laktanyában.

A falu körül sétálva gondolkozott szomorúan, és közben a szülei is egyre szomorúbbak lettek. Ekkor az jutott eszébe, hogy nincsen semmi baj, megpróbálja az ügyvédi pályát, mert ő is tud beszélni és érvelni. Hamarosan innen is kihullott, mert nem tudott kijönni a többi ügyvéddel a tárgyalóteremben.

Nem tehetett mást, minthogy sétálgatott a falu körül egyre kiábrándultabban, hogy nem tud örömöt okozni a szüleinek.

Eszébe jutott a harmadik testvére, akiből pap lett, és eldöntötte, hogy mivel ő is eléggé érző ember, és talán így tud segíteni az embereken. Friss erővel kezdte el ezt a szép pályát, de nem tudott szót érteni a többi pappal az egyházban.

Ekkor nagyon szomorú lett, a szüleivel együtt. Abban a korban volt a fiú, hogy el kellett volna kezdenie valamilyen hivatást, és még elképzelése sem volt róla.

Csalódottan sétált a falu körül, és elindult az erdőbe, ahol összetalálkozott egy öregasszonnyal. Az megkérdezte tőle, hogy miért ilyen szomorú. Azt válaszolta, hogy azért, mert a szüleinek csalódást okozott, hogy a három testvérének szép az élete, sokat tesznek az országért, társadalomért, neki pedig nincs tehetsége semmihez, az emberekkel sem tud beszélni és családja sem lesz, csak álmodozni tud.

Az öregasszony erre azt válaszolta, hogy csak figyeljen az álmodozására, és észreveszi, hogy egyszerre erős is, éleseszű is és segíteni is tud az embereken, mivel nem csak az egész ország, hanem az egész világ a családja, akik meg is hallgatják, és sosincs egyedül.

Ekkor kívülről kezdte el látni saját magát, és észrevette, hogy a bánatot saját maga hozza létre ő is és mindenki. Megjelent előtte, hogy a szülei igazából nem az ő, hanem a saját jövőjük miatt bánatosak, és a testvérei is bánatosak valójában e miatt, sőt minden ember, minden lény. A legkisebb fiú előtt pedig megjelent a korlátlan, végtelen és tiszta világ az országon, királyon, örömön és bánaton túl, amiben mindent összetart a ragyogás, saját szívéből. Minden egyes gondolat, mozdulat, cselekedet vagy nyugalom egy-egy felragyogása a nagyon sűrű hálóból szőtt, és ezért gyönyörű világnak. Mindezt azonban az emberek nem látják, ezért bánatosak. Neki már nem is kell tennie semmit, mert puszta jelenlétével boldogságot ad mindenkinek, akivel csak összefut, mert végre igazán az önmaga életét éli, ami mindenkinek legfőbb álma.