Pl. több ember kellene az egész terület hatékonyabb megműveléséhez, vagy jobb kihasználásához. Megjegyzendő, hogy azért erdő és legelő is található jókora arányban az ottaniak bevallása szerint több mint 80 hektáros földdarabon. Ez amúgy jó is lenne, hiszen a gyepen marhát, birkát jól lehet legeltetni és az erdőterületen kitermelt fából is lehetséges némi hasznot húzni.
Viszont a különféle helyben is megtermelhető termények aránya még messze nem elég magas az ott tartott mangalicák és tyúkok ellátásához, bár az utóbbiakat valamelyest még lehetne győzni a helyi kukoricából és búzából. A közel negyven disznó éves ellátásához messze nem elegendő az ott termelt mennyiség. Így kénytelenek megvenni a más jellegű gazdaságoktól származó terményt is.
Annak örültem, hogy láthattam olyan csirkéket, amelyek eléggé különböztek a belterjes nagyüzemi módon tartott fajtársaiktól. Alapvető különbség volt, hogy Magfalván igazán nagyra növő fehér tollú hús hibrid csirkét nem láttam. Otthoni tapasztalat volt, hogy ez a fajta, ha igazán etetik táppal és felnő, bizony komoly fizikai fájdalmat okoz nekik a járás, ugyanis csontozatuk nem tudott eléggé adaptálódni a hirtelen megnövekedett hús és zsír hosszabb távú hordásához. Ezért ezek a nagydarab tyúkok csak egy helyben ülve pihegnek az udvarban a nap legnagyobb részében. Számukra a levágás a megváltás szó szerint, mert erre az elsődleges célra lettek kitenyésztve.
Na ott ilyennel nem találkoztam, csak sárga és barna tojó hibriddel. Ezek sokkal jobban tudnak mozogni kifejlett korukban is. A kakasokról egyértelműen látható, hogy őshonos magyar fajták, mert az egyik erdélyi kopasznyakú fekete volt, a másik sárga kendermagos kopasznyakú. A bekerített udvaron kívül is sokat lehettek a tyúkok szabadon és szerettek odakint bogarászni a fűben. A csibékről még annyit, hogy éjjel nem voltak megvilágítva, hanem aludniuk kellett, így nem tudtak enni, csak napközben. Soványabbak, de mégis erősebbek, gyorsabbak, mint a túlhízottak. Tyúkot lehet ültetni külön ólban, ami jó, mert ez sokkal természetesebb, mint örökké csak úgy mesterségesen keltetni a mindenféle tojásokat és a kotlós vigyáz is egy ideig a kiscsibékre.
Akkor működhetne jobban az egész rendszer, ha elég sok ember volna az egyes területekhez. 3 kevés hozzá, mert tíznél is több kellene. (pl. egy a disznókhoz, három a kukoricába, egy a konyhakertbe és így tovább.) Így sajnos javarészt csak kapkodva lehetne elvégezni a legfontosabb teendőket. Több profi kell hozzá és kész. Hogy őszinte legyek, igazából jó lenne valódi önellátást folytatni, de ahhoz nagyobb összefogás szükséges.
El is játszottam a gondolattal, mi lenne, ha a Civil Mozgalom egyesület is rendelkezne egy több lábon álló, egymást jól kiegészítő közösségekkel működő minta területtel. Meghívunk néhány hozzáértőt és évek alatt bele is jönnénk. Kísérletezhetnénk és tanulhatnánk rajta, már csak bele kéne fektetni több ember vagyonát és így a benne dolgozók részesedhetnének benne mint társtulajdonosok a maguk százalékaival, ha pedig nem megy, egyszerűen közös elhatározással kiveszik a részeiket és szétmegy a közösség, a nagy föld pedig eladva. Egy próbát megérhetne a jövőben. Annál is inkább, mert a megvalósítható önellátás több pilléren együttes erővel nem tesz olyan kiszolgáltatottá, mint ha ezt külön-külön végeznénk egymástól elszigetelve.
Kovácsi Péter
