"...Ahogy meglátta a sima víztükrön tündöklő Holdat, fölötte az eredeti Holddal, minden érthetővé vált számára: Isten és Teremtés Egy! Nincs kettő, Egy van!!!..."
Li Taj-Po sétált bormámorban a tó partján, mely visszatükrözte a Holdat. Ekkor ébredt rá annak a hasonlatnak az értelmére, amely azt mondja, hogy Isten tükörképei vagyunk, akár a víz tükrében tündöklő Hold. Víztükör sok van, Hold azonban csak egy. Annál hitelesebben tükröződik vissza, minél nyugodtabb a tó felszíne. Minél több gondolat terheli a tudatot, Isten annál valótlanabbul, torzultabban látszik benne. Csak a tiszta, nyugodt tudat láthatja meg a Valóságot. Li Taj-Po mindig is ezt kereste.
Legszívesebben kerülte az „okosabbnál okosabb” gondolatokkal terhelt elméjű embereket, hogy minél inkább a maga eredeti formájában és nyersességében láthassa, érezhesse meg a természetet, amely Isten tükörképe.
Kerülte az embereket, ugyanakkor szerette volna megmutatni nekik a Csodát. Bortól megrészegülve, csodálatos műveket hagyott az utókorra, és személyisége olyan megnyerő volt, hogy a császár magához vette udvari költőnek. Sőt, ő egyedül, akárminek lehordhatta a császárt, ha már túl sokat ivott.
Imádta a természetet, de kedvence a Hold volt. A Hold a szív szimbóluma, az érzelmeké. Itt lakik az Önvaló, innen tapasztalható meg a Végtelen Valóság. Itt leginkább önmaga az ember, végtelen lehetőségek rejlenek benne, mert maga a Végtelenség kapuja.
Ahogy meglátta a sima víztükrön tündöklő Holdat, fölötte az eredeti Holddal, minden érthetővé vált számára: Isten és Teremtés Egy! Nincs kettő, Egy van!!!
Rögtön csónakba ült és beevezett a tó közepére. Meg akarta érinteni a Holdat, ezért felágaskodott és felé nyúlt. Felette a Hold, alatta pedig a tükre. Ő pedig összeköti kettőjüket.
„Boroskancsóm magamba szopogattam,
künn a virágos réten, a határban.
Kupám emelve szóltam föl a Holdhoz,
Hogy küldje le árnyim, s legyünk mi hárman.
Csakhogy a vén Hold nem bírt vélem inni,
Az árnyam is csetlett-botlott setéten.
De ott maradtak, mint jó cimboráim,
Vigasztalgattak a tavaszi éjen.
Aztán daloltam, és a Hold vigyorgott,
Táncoltam és árnyam bokázva forgott.
A hű komák lassan hozzám szegődtek,
Végül berúgtam s elvesztettem őket.”
/Li Taj-Po: Pityizálás a Holddal/
Ahogy Hold felé nyúlt, beleesett a jéghideg tó vizébe, és azonnal szívrohamot kapott. Elérte, amit akart: a megismerő, a megismerés és annak tárgya eggyé vált.
A Zöld Infó szerkesztőségébe lelkes segítőket keresünk. Ha úgy érzed, hogy szívesen
osztanád meg gondolataid az emberekkel,
ismertetnéd meg a napi eseményekkel, vennél részt interjúk, videók forgatásában,
kölcsönöznéd hangodat kisfilmekhez,
készítenél saját rádióműsorokat,
szívesen rajzolnál karikatúrákat,
akkor írj a
Szükség van-e Ön szerint egy ilyen jellegű információs hírportálra?
Nincs. Már nagyon sok van belőlük.
Igen, ha újdonságot tud hozni.
Szükség volna egy pozitív hangvételű portálra ebben a világban.
Nem tudom.
Szavazok
Ajánlott
Aranyhajó - A világ legdrágább jachtja
A nagyzási hóbort és az (olaj)milliárdosok költekezési kedve úgy tűnik, nem ismer határokat, ha pedig a kettő találkozik, akkor létre jöhet olyan fantasztikus alkotmány, mint a világ legdrágább hajója, amely nem másból, mint aranyból készült.
